Egy új implantátum-kímélő technikáról számol be ez a tanulmány, amelynél a dupla köteges keresztszalagpótlásnál, a distális furatokból egy-egy csontblokkot véve, a femorális szokásos rögzítés segítségével a 2 cm széles, AM és a PL csatorna között lévő csont hídat használják fel a rögzítés során oly módon, hogy a két hamstring köteg fixálására használt 2 fonalakat rajta csomózzák meg. A kivett két csont blokkot visszahelyezve a csatornába még jobb fixálási eredményeket kapnak. A technika előfeltétele a jó tibiális csont minőség. Dorsális gipszet használnak az első két hétben és a fizikoterápia a második posztoperatív napon kezdődik.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: két köteges. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: két köteges. Összes bejegyzés megjelenítése
2007. december 18., kedd
Tibial bone bridge and bone block fixation in double-bundle anterior cruciate ligament reconstruction without hardware: a technical note
Knee Surgery, Sports Traumatology, Arthroscopy
2007. június 1., péntek
Anatomic double bundle ACL reconstruction: a literature review
Knee Surgery, Sports Traumatology, ArthroscopyMay 30, 2007
Bőséges irodalom áll rendelkezésünkre a két köteges keresztszalag pótlás technikájáról, azonban még hosszú utánkövetéses eredmények nem állnak rendelkezésre. A kérdés, hogy kell-e váltanunk, és ha igen akkor hogyan tanulhatja meg ezt egy átlagos térdsebész. Ez a cikk a operatív és rehabilitációs technikákat tekinti át. Ha a két köteges technikát választjuk, akkor a pivot shift fenomént uralhatjuk, rotációs stabilitásunk nő, későbbi revízió valószínűsége csökken, mind a keresztszalag mind a későbbi meniscus sérülésekkel kapcsolatban, elégedettebb betegek, és az arthrosis előfordulása csökken összehasonlítva az egyköteges technikával kapott eredményekkel.
Végre egy jó összefoglalás erről a viszonylag új technikáról.
Végre egy jó összefoglalás erről a viszonylag új technikáról.
2007. április 30., hétfő
Anatomical two-bundle versus Rosenberg’s isometric bi-socket ACL reconstruction: a biomechanical comparison in laxity match pretension
Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc (2007) 15:328–334
Az elülső keresztszalag (LCA) műtétek napjaink egyik leggyakrabban végzett ortopéd műtéte. Az térd eredeti kinematikájának és anatómiai helyzetének visszaállítására az utóbbi időben végzett operációk során egyre nagyobb figyelmet fordítanak. A szerzők 1995 óta végeznek dupla furatos (Rosenberg) és 2001 óta dupla köteges LCA pótlást. Az sérülés előtti állapot helyreállításában nagy jelentőséget tulajdonítunk annak hogy milyen erővel feszítik meg a graftot a rögzítéskor. Legtöbb intézményben a fixáláskori erőt kézzel állítják be, nemrég került piacra egy double spike plate (DSP) eszköz, melynek a segítségével, előre meghatározott feszítés mellett rögzíthetjük a graftot. Hogy megtaláljuk ezt a feszítő erőt, elengedheteten hogy első lépésként meghatározzuk azt a feszítést (laxity match pretension LMP) amely normál A-P térd lazaságot eredményez. A szerzők mind a két köteges, mind a két csatornás LCA pótlásnál az optimális LMP-t próbálták meghatározni.
24 betegnél végeztek pótlást akiket két csoportba randomizáltak.
Dupla köteg; femoralis furat 3-9 illetve 2-10 óránál, és két párhuzamos tibiális furat.
Dupla furat; femoralis furat 1-11 illetve 10-2 óránál és egy tibiális furat.
Mindkét csoportnál ST inat használtak fel,amit feleztek és félbehajtottak. Endo-Button®-nal rögzítették a graftok egyik végét a lateralis femur cortexen, másik végét külön-külön 3-as polyester fonallal rögzítették egy tibiához rögzített, állítható feszülés-nagyságot biztosító erőmérő eszközhöz. Ez az erőmérő eszköz V alakú. Egyik szárát a tibiához rögzítették a másik szárral tudták a feszülést változtatni.
10,20,30,40,50 N feszítő erőt alkalmaztak a tibiális cortexen 20° térd flexió mellett. Az A-P elmozduást egy Knee Laxity Tester-rel mérték, mégpedig úgy, hogy 134N mellett milyen elmozdulást tapasztalnak az egészséges térdhez képest ahol szintén 134N alkalmaztak.
A graft rögzítés utáni lazulását és a in remodellációját figyelembe véve az LMP-nél nagyobb feszülést kell alkalmazni a rögzítéskor. Viszont a túl nagy feszülés sem jó, mert megakadályozza az izület normál mozgását, hozzájárul a graft-elégtelenséghez, és arthrosishoz vezet.
A dupla köteg rögzítésekor átlagban 7,8N-nál voltak a legközelebb az egészséges térd lazaságához, a dupla furatnál ez az érték 25N volt. Tehát a két technika LMP értékeit összehasonlítva az első szignifikánsan alacsonyabb, így dupla köteg módszer hatékonyabb a térd stabilitásának visszaállításában. Ennek lehetséges magyarázata: az alacsonyabban elhelyezett femorális furat, a két tibiális furat esetén mind két csatornának van hátsó fala, így nem tevődik át rá a hátsó kötegre ható erő, mint a dupla furatos technikánál, illetve a femorális furatok elhelyezése miatt a graft rövidebb része van az izületben ezért kevesebb feszüléssel tudja biztosítani a normál izületi lazaságot.
Összefoglalva ez az első olyan tanulmány ami in vivo próbálja meghatározni az LMP-t. Reményeik szerint így ez a tanulmány még értékesebb információkkal tudja segíteni a LCA műtéteket végző sebészeket.
24 betegnél végeztek pótlást akiket két csoportba randomizáltak.
Dupla köteg; femoralis furat 3-9 illetve 2-10 óránál, és két párhuzamos tibiális furat.
Dupla furat; femoralis furat 1-11 illetve 10-2 óránál és egy tibiális furat.
Mindkét csoportnál ST inat használtak fel,amit feleztek és félbehajtottak. Endo-Button®-nal rögzítették a graftok egyik végét a lateralis femur cortexen, másik végét külön-külön 3-as polyester fonallal rögzítették egy tibiához rögzített, állítható feszülés-nagyságot biztosító erőmérő eszközhöz. Ez az erőmérő eszköz V alakú. Egyik szárát a tibiához rögzítették a másik szárral tudták a feszülést változtatni.
10,20,30,40,50 N feszítő erőt alkalmaztak a tibiális cortexen 20° térd flexió mellett. Az A-P elmozduást egy Knee Laxity Tester-rel mérték, mégpedig úgy, hogy 134N mellett milyen elmozdulást tapasztalnak az egészséges térdhez képest ahol szintén 134N alkalmaztak.
A graft rögzítés utáni lazulását és a in remodellációját figyelembe véve az LMP-nél nagyobb feszülést kell alkalmazni a rögzítéskor. Viszont a túl nagy feszülés sem jó, mert megakadályozza az izület normál mozgását, hozzájárul a graft-elégtelenséghez, és arthrosishoz vezet.
A dupla köteg rögzítésekor átlagban 7,8N-nál voltak a legközelebb az egészséges térd lazaságához, a dupla furatnál ez az érték 25N volt. Tehát a két technika LMP értékeit összehasonlítva az első szignifikánsan alacsonyabb, így dupla köteg módszer hatékonyabb a térd stabilitásának visszaállításában. Ennek lehetséges magyarázata: az alacsonyabban elhelyezett femorális furat, a két tibiális furat esetén mind két csatornának van hátsó fala, így nem tevődik át rá a hátsó kötegre ható erő, mint a dupla furatos technikánál, illetve a femorális furatok elhelyezése miatt a graft rövidebb része van az izületben ezért kevesebb feszüléssel tudja biztosítani a normál izületi lazaságot.
Összefoglalva ez az első olyan tanulmány ami in vivo próbálja meghatározni az LMP-t. Reményeik szerint így ez a tanulmány még értékesebb információkkal tudja segíteni a LCA műtéteket végző sebészeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
