Hogyan lehet elveszteni egy kiélezett mérkőzést egy buta hiba miatt, avagy miért jó ha gyorsan tudunk vérzést csillapítani
Steve Nash, a NBA regnáló MVP-je tegnap egy NBA playoff mérkőzésen,a meccs vége előtt 2:53 mp-cel egy véletlen ütközés után olyan "súlyos" sérülést szenvedett, hogy 5 perc!!! is kevés volt ahhoz, hogy orr vérzését csillapítsák. Testvér blogom szerzője is nagy kosárlabda rajongó, ezért összefoglalta, hogy Head Athletic Trainer Aaron Nelsonnak milyen területen kell egy kicsit elmélyíteni tudását. Bár lehet, hogy az is elég lett volna, ha a Suns a vérzéscsillapításban egy kicsivel jártasabb szakemberrel próbálta volna meg uralni a helyzetet...
2007. május 7., hétfő
2007. május 6., vasárnap
Tendon-bone healing enhancement using injectable tricalcium phosphate in a dog anterior cruciate ligament reconstruction model.
Arthroscopy. 2007 May;23(5):455-62
Egy újabb tanulmány ami csont-ín kapcsolat lehetséges erősítésével foglalkozik. Trikalcium-foszfát (TCP) hatását vizsgálták ebben a tanulmányban. 48 beagle kutyának pótolták az elülső keresztszalagját, mindkét térdükön a flexor digitorum longus inát felhasználva, mégpedig úgy hogy a furatoknak csak az izülethez közeli részét töltötte ki a graft. Az egyik oldalon TCP-vel töltötték fel a furatnak azt a részét amit a graft nem töltött ki, a másik oldalon nem történt ilyen járulékos beavatkozás, így az képezte a kontroll oldalt. A 8-8 kutyát a 2,4,6,8,10 és 12 héten elaltattak, 3-at szövettani míg 5-öt biomechanikai vizsgálatnak vetettek alá. A szövettani vizsgálat azt mutatta, hogy az intervenciós oldalon a Sharpey rostok, a rostos porc és a kalcifikált porc hamarabb jelent meg a csont-ín határon, a biomechanikai vizsgálat pedig szignifiáns növekedést mutatott a graft kiszakítási erejében a kontroll oldalhoz képest.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a TCP befecskendezése gyorsabb graft beépülést tett lehetővé, jobb biomechanikai tulajdonoságokkal, és érettebb szövettani képpel.
Egy újabb tanulmány ami csont-ín kapcsolat lehetséges erősítésével foglalkozik. Trikalcium-foszfát (TCP) hatását vizsgálták ebben a tanulmányban. 48 beagle kutyának pótolták az elülső keresztszalagját, mindkét térdükön a flexor digitorum longus inát felhasználva, mégpedig úgy hogy a furatoknak csak az izülethez közeli részét töltötte ki a graft. Az egyik oldalon TCP-vel töltötték fel a furatnak azt a részét amit a graft nem töltött ki, a másik oldalon nem történt ilyen járulékos beavatkozás, így az képezte a kontroll oldalt. A 8-8 kutyát a 2,4,6,8,10 és 12 héten elaltattak, 3-at szövettani míg 5-öt biomechanikai vizsgálatnak vetettek alá. A szövettani vizsgálat azt mutatta, hogy az intervenciós oldalon a Sharpey rostok, a rostos porc és a kalcifikált porc hamarabb jelent meg a csont-ín határon, a biomechanikai vizsgálat pedig szignifiáns növekedést mutatott a graft kiszakítási erejében a kontroll oldalhoz képest.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a TCP befecskendezése gyorsabb graft beépülést tett lehetővé, jobb biomechanikai tulajdonoságokkal, és érettebb szövettani képpel.
2007. május 2., szerda
Sports After Hip Resurfacing Arthroplasty
The American Journal of Sports Medicine 35:705-711 (2007)
Napjainkig nagyon kevés adat áll rendelkezésre a csipő protetizált betegek sport aktivitásáról.
A szerzők 112 beteget kerestek meg postai úton kiküldött kérdőívekkel, átlagosan 23,5 hónappal a műtét után. A 112 betegből 110 átlagosan 4,6 sporteseményen vett részt a műtét után, összehasonlítva a preoperatív tevékenységükkel, ami 4,8 sportesemény átlagosan. 26% heti 4 vagy több alkalommal sportol, kétharmaduk sportolás alkalmával több mint 60 percet. A betegek nagy aránya; 51% síel, 12% teniszezik, 22% más kontakt sportot űz. A betegek több mint 50% az operáció után 3 hónappal már elkezdett sportolni. 70% sportolás közben teljesen fájdalom mentes volt. Érdekes módon az öregebb betegcsoport (átlag 60,2 év) többfajta sportot űzött mint a fiatalabb betegcsoport (46,4 év), inkább hétvégeken és hosszabb ideig mint fiatalabb társaik.
Összegzésként a szerzők büszkén említik hogy betegeik milyen magas arányban sporolnak csipő protézis beültetés után, azt azonban halkan megjegyzik, hogy a további vizsgálatokat igényel, hogy a sport hogyan befolyásolja protézis lazulások és revíziók arányát.
Napjainkig nagyon kevés adat áll rendelkezésre a csipő protetizált betegek sport aktivitásáról.
A szerzők 112 beteget kerestek meg postai úton kiküldött kérdőívekkel, átlagosan 23,5 hónappal a műtét után. A 112 betegből 110 átlagosan 4,6 sporteseményen vett részt a műtét után, összehasonlítva a preoperatív tevékenységükkel, ami 4,8 sportesemény átlagosan. 26% heti 4 vagy több alkalommal sportol, kétharmaduk sportolás alkalmával több mint 60 percet. A betegek nagy aránya; 51% síel, 12% teniszezik, 22% más kontakt sportot űz. A betegek több mint 50% az operáció után 3 hónappal már elkezdett sportolni. 70% sportolás közben teljesen fájdalom mentes volt. Érdekes módon az öregebb betegcsoport (átlag 60,2 év) többfajta sportot űzött mint a fiatalabb betegcsoport (46,4 év), inkább hétvégeken és hosszabb ideig mint fiatalabb társaik.
Összegzésként a szerzők büszkén említik hogy betegeik milyen magas arányban sporolnak csipő protézis beültetés után, azt azonban halkan megjegyzik, hogy a további vizsgálatokat igényel, hogy a sport hogyan befolyásolja protézis lazulások és revíziók arányát.
2007. április 30., hétfő
Anatomical two-bundle versus Rosenberg’s isometric bi-socket ACL reconstruction: a biomechanical comparison in laxity match pretension
Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc (2007) 15:328–334
Az elülső keresztszalag (LCA) műtétek napjaink egyik leggyakrabban végzett ortopéd műtéte. Az térd eredeti kinematikájának és anatómiai helyzetének visszaállítására az utóbbi időben végzett operációk során egyre nagyobb figyelmet fordítanak. A szerzők 1995 óta végeznek dupla furatos (Rosenberg) és 2001 óta dupla köteges LCA pótlást. Az sérülés előtti állapot helyreállításában nagy jelentőséget tulajdonítunk annak hogy milyen erővel feszítik meg a graftot a rögzítéskor. Legtöbb intézményben a fixáláskori erőt kézzel állítják be, nemrég került piacra egy double spike plate (DSP) eszköz, melynek a segítségével, előre meghatározott feszítés mellett rögzíthetjük a graftot. Hogy megtaláljuk ezt a feszítő erőt, elengedheteten hogy első lépésként meghatározzuk azt a feszítést (laxity match pretension LMP) amely normál A-P térd lazaságot eredményez. A szerzők mind a két köteges, mind a két csatornás LCA pótlásnál az optimális LMP-t próbálták meghatározni.
24 betegnél végeztek pótlást akiket két csoportba randomizáltak.
Dupla köteg; femoralis furat 3-9 illetve 2-10 óránál, és két párhuzamos tibiális furat.
Dupla furat; femoralis furat 1-11 illetve 10-2 óránál és egy tibiális furat.
Mindkét csoportnál ST inat használtak fel,amit feleztek és félbehajtottak. Endo-Button®-nal rögzítették a graftok egyik végét a lateralis femur cortexen, másik végét külön-külön 3-as polyester fonallal rögzítették egy tibiához rögzített, állítható feszülés-nagyságot biztosító erőmérő eszközhöz. Ez az erőmérő eszköz V alakú. Egyik szárát a tibiához rögzítették a másik szárral tudták a feszülést változtatni.
10,20,30,40,50 N feszítő erőt alkalmaztak a tibiális cortexen 20° térd flexió mellett. Az A-P elmozduást egy Knee Laxity Tester-rel mérték, mégpedig úgy, hogy 134N mellett milyen elmozdulást tapasztalnak az egészséges térdhez képest ahol szintén 134N alkalmaztak.
A graft rögzítés utáni lazulását és a in remodellációját figyelembe véve az LMP-nél nagyobb feszülést kell alkalmazni a rögzítéskor. Viszont a túl nagy feszülés sem jó, mert megakadályozza az izület normál mozgását, hozzájárul a graft-elégtelenséghez, és arthrosishoz vezet.
A dupla köteg rögzítésekor átlagban 7,8N-nál voltak a legközelebb az egészséges térd lazaságához, a dupla furatnál ez az érték 25N volt. Tehát a két technika LMP értékeit összehasonlítva az első szignifikánsan alacsonyabb, így dupla köteg módszer hatékonyabb a térd stabilitásának visszaállításában. Ennek lehetséges magyarázata: az alacsonyabban elhelyezett femorális furat, a két tibiális furat esetén mind két csatornának van hátsó fala, így nem tevődik át rá a hátsó kötegre ható erő, mint a dupla furatos technikánál, illetve a femorális furatok elhelyezése miatt a graft rövidebb része van az izületben ezért kevesebb feszüléssel tudja biztosítani a normál izületi lazaságot.
Összefoglalva ez az első olyan tanulmány ami in vivo próbálja meghatározni az LMP-t. Reményeik szerint így ez a tanulmány még értékesebb információkkal tudja segíteni a LCA műtéteket végző sebészeket.
24 betegnél végeztek pótlást akiket két csoportba randomizáltak.
Dupla köteg; femoralis furat 3-9 illetve 2-10 óránál, és két párhuzamos tibiális furat.
Dupla furat; femoralis furat 1-11 illetve 10-2 óránál és egy tibiális furat.
Mindkét csoportnál ST inat használtak fel,amit feleztek és félbehajtottak. Endo-Button®-nal rögzítették a graftok egyik végét a lateralis femur cortexen, másik végét külön-külön 3-as polyester fonallal rögzítették egy tibiához rögzített, állítható feszülés-nagyságot biztosító erőmérő eszközhöz. Ez az erőmérő eszköz V alakú. Egyik szárát a tibiához rögzítették a másik szárral tudták a feszülést változtatni.
10,20,30,40,50 N feszítő erőt alkalmaztak a tibiális cortexen 20° térd flexió mellett. Az A-P elmozduást egy Knee Laxity Tester-rel mérték, mégpedig úgy, hogy 134N mellett milyen elmozdulást tapasztalnak az egészséges térdhez képest ahol szintén 134N alkalmaztak.
A graft rögzítés utáni lazulását és a in remodellációját figyelembe véve az LMP-nél nagyobb feszülést kell alkalmazni a rögzítéskor. Viszont a túl nagy feszülés sem jó, mert megakadályozza az izület normál mozgását, hozzájárul a graft-elégtelenséghez, és arthrosishoz vezet.
A dupla köteg rögzítésekor átlagban 7,8N-nál voltak a legközelebb az egészséges térd lazaságához, a dupla furatnál ez az érték 25N volt. Tehát a két technika LMP értékeit összehasonlítva az első szignifikánsan alacsonyabb, így dupla köteg módszer hatékonyabb a térd stabilitásának visszaállításában. Ennek lehetséges magyarázata: az alacsonyabban elhelyezett femorális furat, a két tibiális furat esetén mind két csatornának van hátsó fala, így nem tevődik át rá a hátsó kötegre ható erő, mint a dupla furatos technikánál, illetve a femorális furatok elhelyezése miatt a graft rövidebb része van az izületben ezért kevesebb feszüléssel tudja biztosítani a normál izületi lazaságot.
Összefoglalva ez az első olyan tanulmány ami in vivo próbálja meghatározni az LMP-t. Reményeik szerint így ez a tanulmány még értékesebb információkkal tudja segíteni a LCA műtéteket végző sebészeket.
2007. április 29., vasárnap
Adrenalektomie nach Snowboardsturz Eine außergewöhnliche Erstmanifestation eines Phäochromozytoms
Der Unfallchirurg 2007 · 110:360–363
Kasuistiken
Anamnézis:Egy 33 éves sportos, jó általános állapotú férfi snowboard balesetet szenvedett. A baleset után hazament, de aznap este a fokozódó, az ágyéki gerinc területére lokalizálódó panaszai miatt felkereste a sürgősségi ambulanciát. A betegnek fizioterápiás kezelést kezdtek meg. A felvétele után nemsokkal hypertenzív krízis alakult ki nála (syst: 280 Hgmm, dias: 120 Hgmm) a mobilisátiót követően. Anamnézisében még ehhez hasonló sem fordult elő, sőt még magasvérnyomás betegsége sem volt.
Radiológia:A hagyományos felvételen az L I csigolyán egy ventrálisan kifejezettebb impresszios törést látszott. A Th. XII. csigolya törését a felvétel valószínűsítette. CT vizsgálat A Th XII. törést kizárta, azonban mellékleletként egy retroperitoneális térfoglaló folyamatot mutatott a bal mellékvese területén. További differenciáldiagnózist nem tett lehetőve a felvétel.
Kórlefolyás és terápia:A kóreredet további tisztázása és a vérnyomás beállítása céljából intenzív osztályra került áthelyezésre, ahol elsőként egy α- és β-blockolót kapott perfusorban, amit később per os Trandate-ra (labetolol) és Adalat-ra (nifedipine) állítottak át. Sikeres pre- és intraoperatív kezelésnek köszönhetően egy komplikáció mentes adrenalektomiát hajtottak végre. Bár rendelkezésre álló leletek mellett további kontroll labor és képalkotó eljárásokat terveznek, a beteg teljes gyógyulásával számolnak. A baleset nélkül, a phaechromocytoma még sokáig tünetmentesen növekedhetett volna. A 7 napos postoperatív katekolamin labor szintek már a normál tartományban voltak, a 2 hónapos onkológiai kontroll, pedig nem támasztotta alá recidív vagy járulékos extraadrenerg tumor manifesztációt.
További leletek: A 24 órás gyűjtött vizeletben a katekolamin szint a normális érték 10X volt, ezzel megerősítette a phaechromocytoma diagnózis gyanúját. Egy járulékos MEN szindróma kizárása érdekében pajzsmirigy hormon értékeket is meghatározoták és UH-t végeztek. Egy kisfokú hypothyreosist talátak, valószínűsíthető hyperparathyreosissal. Az eltávolított tumor szövettani vizsgálata egy magas malignitású phaechromocytomát igazolt.
Megbeszélés:A phaechromoytomák ritka, de szerfelett jelentős mennyiségű katekolamint termelő tumorok, incidenciájuk 10 eset/1 000 000 ember. A neuroendokrin szövet chromaffin celláiból indulnak ki legtöbb esetben a mellékvesékből, ahol lehet uni- és bilaterális is. Ugyanakkor extraadrenalisan is elhelyezkedhetnek pl a szimpatikus paraganglionokban. Sporadikusan és familiárisan is előfordulhatnak néha a MEN II szindroma részeként. A benignus kimenetre az esetek kb 10% lehet számítani egyébként a tumor malignus. A malignitás egyedüli biztos jelzője a metastázisok megjelenése. A malignus phaechromocytoma gyógyítása napjainkig nem lehetséges. Felfedezésekor minden esetben malignus elváltozásként kell kezelni ami hypertenzív krízisekkel fenyeget. A fellépő magas vérnyomás a leggyakoribb tünet. Viszonylag jelentéktelen stimulusok kifejezetté tehetik a tüneteket, és még fiatal egyébként egészséges embernél is életet veszélyeztető állapotot idézhetnek elő,mint ahogy azt a bemutatott esetnél is láttuk.
Diagnosztikai lehetőségek: A plazma és vizelet katekolamin szint illetve a vizelet metabolit szintek meghatározása segíthet, magas a vizelet VMA (vanilinmandulasav) specificitása. Ideális ha a választásnál magas szenzitivtásút keresünk mint a plazma szabad metanephrine, vagy a frakcionált metaneprhin a vizeletben. Képalkotó eljárások mint a CT vagy az MRI magas szenzitivitással de gyér specificitással rendelkeznek. Kiegészítő eljárások közül a MIBG-scintigráfia kap szerepet, aminek nagy a specificitása. Sajnos a PET diagnosztika csak kiemelt centrumokban hozzáférhető.
A cikk tanulsága, hogy máig igaz az a 30 évvel ezelőtt, Der von Ross által megfogalmazott mondás -"think of it, confirm it, find it, remove it"- csak az eszközök finomodtak. Igazából gondolni kell rá, és ez a legnagyobb kihívás
Kasuistiken
Anamnézis:Egy 33 éves sportos, jó általános állapotú férfi snowboard balesetet szenvedett. A baleset után hazament, de aznap este a fokozódó, az ágyéki gerinc területére lokalizálódó panaszai miatt felkereste a sürgősségi ambulanciát. A betegnek fizioterápiás kezelést kezdtek meg. A felvétele után nemsokkal hypertenzív krízis alakult ki nála (syst: 280 Hgmm, dias: 120 Hgmm) a mobilisátiót követően. Anamnézisében még ehhez hasonló sem fordult elő, sőt még magasvérnyomás betegsége sem volt.
Radiológia:A hagyományos felvételen az L I csigolyán egy ventrálisan kifejezettebb impresszios törést látszott. A Th. XII. csigolya törését a felvétel valószínűsítette. CT vizsgálat A Th XII. törést kizárta, azonban mellékleletként egy retroperitoneális térfoglaló folyamatot mutatott a bal mellékvese területén. További differenciáldiagnózist nem tett lehetőve a felvétel.
Kórlefolyás és terápia:A kóreredet további tisztázása és a vérnyomás beállítása céljából intenzív osztályra került áthelyezésre, ahol elsőként egy α- és β-blockolót kapott perfusorban, amit később per os Trandate-ra (labetolol) és Adalat-ra (nifedipine) állítottak át. Sikeres pre- és intraoperatív kezelésnek köszönhetően egy komplikáció mentes adrenalektomiát hajtottak végre. Bár rendelkezésre álló leletek mellett további kontroll labor és képalkotó eljárásokat terveznek, a beteg teljes gyógyulásával számolnak. A baleset nélkül, a phaechromocytoma még sokáig tünetmentesen növekedhetett volna. A 7 napos postoperatív katekolamin labor szintek már a normál tartományban voltak, a 2 hónapos onkológiai kontroll, pedig nem támasztotta alá recidív vagy járulékos extraadrenerg tumor manifesztációt.
További leletek: A 24 órás gyűjtött vizeletben a katekolamin szint a normális érték 10X volt, ezzel megerősítette a phaechromocytoma diagnózis gyanúját. Egy járulékos MEN szindróma kizárása érdekében pajzsmirigy hormon értékeket is meghatározoták és UH-t végeztek. Egy kisfokú hypothyreosist talátak, valószínűsíthető hyperparathyreosissal. Az eltávolított tumor szövettani vizsgálata egy magas malignitású phaechromocytomát igazolt.
Megbeszélés:A phaechromoytomák ritka, de szerfelett jelentős mennyiségű katekolamint termelő tumorok, incidenciájuk 10 eset/1 000 000 ember. A neuroendokrin szövet chromaffin celláiból indulnak ki legtöbb esetben a mellékvesékből, ahol lehet uni- és bilaterális is. Ugyanakkor extraadrenalisan is elhelyezkedhetnek pl a szimpatikus paraganglionokban. Sporadikusan és familiárisan is előfordulhatnak néha a MEN II szindroma részeként. A benignus kimenetre az esetek kb 10% lehet számítani egyébként a tumor malignus. A malignitás egyedüli biztos jelzője a metastázisok megjelenése. A malignus phaechromocytoma gyógyítása napjainkig nem lehetséges. Felfedezésekor minden esetben malignus elváltozásként kell kezelni ami hypertenzív krízisekkel fenyeget. A fellépő magas vérnyomás a leggyakoribb tünet. Viszonylag jelentéktelen stimulusok kifejezetté tehetik a tüneteket, és még fiatal egyébként egészséges embernél is életet veszélyeztető állapotot idézhetnek elő,mint ahogy azt a bemutatott esetnél is láttuk.
Diagnosztikai lehetőségek: A plazma és vizelet katekolamin szint illetve a vizelet metabolit szintek meghatározása segíthet, magas a vizelet VMA (vanilinmandulasav) specificitása. Ideális ha a választásnál magas szenzitivtásút keresünk mint a plazma szabad metanephrine, vagy a frakcionált metaneprhin a vizeletben. Képalkotó eljárások mint a CT vagy az MRI magas szenzitivitással de gyér specificitással rendelkeznek. Kiegészítő eljárások közül a MIBG-scintigráfia kap szerepet, aminek nagy a specificitása. Sajnos a PET diagnosztika csak kiemelt centrumokban hozzáférhető.
A cikk tanulsága, hogy máig igaz az a 30 évvel ezelőtt, Der von Ross által megfogalmazott mondás -"think of it, confirm it, find it, remove it"- csak az eszközök finomodtak. Igazából gondolni kell rá, és ez a legnagyobb kihívás
2007. április 28., szombat
Effects of the Menstrual Cycle on Anterior Cruciate Ligament Injury Risk
A Systematic Review
The American Journal of Sports Medicine 35:659-668 (2007) Számos tanulmány leírta az elülső keresztszalag (LCA) sérülés incidenciájában jelentkező különbséget férfi és női sportolók között. A lehetséges okok között gondolhatunk az anatómiai különbségekre, azonban az ezzel kapcsolatos eredmények egyrészt ellentmondásosak, másrészt nehezen befolyásolhatóak, ami jelentősen csökkenti az intervenció lehetőségét.
Ebben az összegzésben csak a női nemi hormonok hatásával foglalkozik a szerző. Az irodalom alapján a menstruációs ciklusban lezajló hormonális változások potenciális rizikó tényezői lehetnek egy LCA sérülésnek. Az adatok azt mutatják, ha az ovuláció képzeletben ketté osztja a menstruációs ciklust akkor a preovulációs szakaszban nőtt a nonkontakt LCA sérülések aránya. Ez igaz mint a fogamzásgátlót szedő illetve nem szedő sportolókra is. Az ösztrogén, progeszteron, relaxin és ösztradiollá való átalakulása után a tesztoszteron hormonszintjének ciklus alatti változása korrelál a sérüléssel.
Összefüggést találtak hormon szintek változása és a térd passzív és aktív stabilitása között. A menstrációs ciklus valószínűleg az izület aktív stabilizálásban játszhat szerepet, a neuromusculáris kontroll és az izomerő befolyásolása révén. Legújabb eredmények szerint az ösztrogén például nem befolyásolja az LCA mechanikai tulajdonságát, viszont leírták központi idegrendszert befolyásoló hatását.
Az edzés munkával úgy néz ki, hogy befolyásolhatjuk a fluktuáló hormonszinteket; női sportolók 50%-nál megváltozott ovulációs működést, és csökkent ösztradiol szintet találtak. A női nemi hormonok csökkent fluktuációja előnyösen befolyásolhatja a térd stabilitását.
Fontos hatását találták az orális fogamzásgátlóknak, irodalmi adatok szerint a nemi hormonszintek stabilizálása révén a térd aktív és passzív stabilizáláshoz járulhatnak hozzá.
Összegzésként annyit mondhatunk,hogy az orális fogamzásgátlók megfelelő használatával és a neuromusculáris tréninggel nagy valószínűséggel csökkenthető az elülső keresztszalag sérülések aránya.
Ebben az összegzésben csak a női nemi hormonok hatásával foglalkozik a szerző. Az irodalom alapján a menstruációs ciklusban lezajló hormonális változások potenciális rizikó tényezői lehetnek egy LCA sérülésnek. Az adatok azt mutatják, ha az ovuláció képzeletben ketté osztja a menstruációs ciklust akkor a preovulációs szakaszban nőtt a nonkontakt LCA sérülések aránya. Ez igaz mint a fogamzásgátlót szedő illetve nem szedő sportolókra is. Az ösztrogén, progeszteron, relaxin és ösztradiollá való átalakulása után a tesztoszteron hormonszintjének ciklus alatti változása korrelál a sérüléssel.
Összefüggést találtak hormon szintek változása és a térd passzív és aktív stabilitása között. A menstrációs ciklus valószínűleg az izület aktív stabilizálásban játszhat szerepet, a neuromusculáris kontroll és az izomerő befolyásolása révén. Legújabb eredmények szerint az ösztrogén például nem befolyásolja az LCA mechanikai tulajdonságát, viszont leírták központi idegrendszert befolyásoló hatását.
Az edzés munkával úgy néz ki, hogy befolyásolhatjuk a fluktuáló hormonszinteket; női sportolók 50%-nál megváltozott ovulációs működést, és csökkent ösztradiol szintet találtak. A női nemi hormonok csökkent fluktuációja előnyösen befolyásolhatja a térd stabilitását.
Fontos hatását találták az orális fogamzásgátlóknak, irodalmi adatok szerint a nemi hormonszintek stabilizálása révén a térd aktív és passzív stabilizáláshoz járulhatnak hozzá.
Összegzésként annyit mondhatunk,hogy az orális fogamzásgátlók megfelelő használatával és a neuromusculáris tréninggel nagy valószínűséggel csökkenthető az elülső keresztszalag sérülések aránya.
2007. április 26., csütörtök
Reconstruction of Chronic Achilles Tendon Rupture With the Use of Interposed Tissue Between the Stumps
The American Journal of Sports Medicine 35:582-588 (2007)
Számos sebészeti megoldása lehet a krónikus Achilles-ín sérülésnek. Autológ szövetek, mint a fascia lata használat, a proximális Achilles-ín lehajtása széles körben ismert. Ín pótlásra még használják a m.flexor hallucis longus inát, és m.peroneus brevis inát. Számításba jöhet még allografttal való pótlás, illetve szintetikus anyag használata.
A szakadt ínvégek közötti rést hegszövet tölti ki. A szerzők elgondolása szerint, ha ez a hegszövet alkalmas az ín pótlására, akkor elkerülhetjük más inak felhasználását, ezzel feláldozását az Achilles-ín pótláshoz. Elgondolásuk szerint a hegszövet képes átalakulni egy ínhoz hasonló reparatív szövetté krónikus Achilles-ín szakadt betegekben.
6 betegen próbálták ki ezt az eljárást. Preoperatívan pozitív Thompson teszt, planatár flexiónal gyengült izomerő, sántítás,és az egylábon lábujjhegyre állás képtelensége jellemezte a betegeket. A műtét előtt MRI és szövettani vizsgálat is történt. A szakadástól eltelt átlagos idő 22 hét volt, az utánkövetés 31 hónapig tartott.
A műtét során az inat feltárták az izom-ín határtól az ín tapadásáig. A paratenon megnyitása után a szakadt végeg közti távolság átlagosan 3-5cm volt. Az ín proximális véget felpreparálása után lehúzták, a hegszövet középső harmadát kimetszették, úgy hogy 20-30 fokos plantárflexioban a két vég összeért. A végeket 2-es, fel nem szívódó fonallal 3cm hosszan Krackow varattal látták el, úgy hogy a varratból minimálisan 2cm-t az ínban helyeztek el. Ezután réteges zárás.
Postoperatív kezelés a következőkból állt. Térd alá érő gipszben 20 fokos plantár flexióban, nem terhelve 2 hétig, részleges terhelés ortézisben és gyógytorna a 3. héttől, teljes terhelés és lábujjhegyre állás a 7.héttől. Sportolás megkezdése 4-5 hónappal a műtét után.
Az operált betegek az utánkövetés végén nem sántítottak séta és lépcsőzés alatt, újra-szakadás nem volt, és a három sportoló a sérülés előtti aktivitási szinten tudta folytatni. Az egyetlen postoperatív szövődmény egy esetben jelentkező elhúzódó sebgyógyulás volt. Az operáció előtti és utáni AOFAS score között szignifikáns növekedés volt tapasztalható.
A szövettani leletek is megerősítik a szerzők véleményét, hogy alkalmas a hegszövet, hogy ín-szerű szövetet alkosson. Így ez az eljárás alkalmas, hogy sikeresen alkalmazzuk krónikus Achilles-ín szakadás műtéti megoldásában.
Számos sebészeti megoldása lehet a krónikus Achilles-ín sérülésnek. Autológ szövetek, mint a fascia lata használat, a proximális Achilles-ín lehajtása széles körben ismert. Ín pótlásra még használják a m.flexor hallucis longus inát, és m.peroneus brevis inát. Számításba jöhet még allografttal való pótlás, illetve szintetikus anyag használata.
A szakadt ínvégek közötti rést hegszövet tölti ki. A szerzők elgondolása szerint, ha ez a hegszövet alkalmas az ín pótlására, akkor elkerülhetjük más inak felhasználását, ezzel feláldozását az Achilles-ín pótláshoz. Elgondolásuk szerint a hegszövet képes átalakulni egy ínhoz hasonló reparatív szövetté krónikus Achilles-ín szakadt betegekben.
6 betegen próbálták ki ezt az eljárást. Preoperatívan pozitív Thompson teszt, planatár flexiónal gyengült izomerő, sántítás,és az egylábon lábujjhegyre állás képtelensége jellemezte a betegeket. A műtét előtt MRI és szövettani vizsgálat is történt. A szakadástól eltelt átlagos idő 22 hét volt, az utánkövetés 31 hónapig tartott.
A műtét során az inat feltárták az izom-ín határtól az ín tapadásáig. A paratenon megnyitása után a szakadt végeg közti távolság átlagosan 3-5cm volt. Az ín proximális véget felpreparálása után lehúzták, a hegszövet középső harmadát kimetszették, úgy hogy 20-30 fokos plantárflexioban a két vég összeért. A végeket 2-es, fel nem szívódó fonallal 3cm hosszan Krackow varattal látták el, úgy hogy a varratból minimálisan 2cm-t az ínban helyeztek el. Ezután réteges zárás.
Postoperatív kezelés a következőkból állt. Térd alá érő gipszben 20 fokos plantár flexióban, nem terhelve 2 hétig, részleges terhelés ortézisben és gyógytorna a 3. héttől, teljes terhelés és lábujjhegyre állás a 7.héttől. Sportolás megkezdése 4-5 hónappal a műtét után.
Az operált betegek az utánkövetés végén nem sántítottak séta és lépcsőzés alatt, újra-szakadás nem volt, és a három sportoló a sérülés előtti aktivitási szinten tudta folytatni. Az egyetlen postoperatív szövődmény egy esetben jelentkező elhúzódó sebgyógyulás volt. Az operáció előtti és utáni AOFAS score között szignifikáns növekedés volt tapasztalható.
A szövettani leletek is megerősítik a szerzők véleményét, hogy alkalmas a hegszövet, hogy ín-szerű szövetet alkosson. Így ez az eljárás alkalmas, hogy sikeresen alkalmazzuk krónikus Achilles-ín szakadás műtéti megoldásában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
