2007. április 26., csütörtök

Reconstruction of Chronic Achilles Tendon Rupture With the Use of Interposed Tissue Between the Stumps

The American Journal of Sports Medicine 35:582-588 (2007)
Számos sebészeti megoldása lehet a krónikus Achilles-ín sérülésnek. Autológ szövetek, mint a fascia lata használat, a proximális Achilles-ín lehajtása széles körben ismert. Ín pótlásra még használják a m.flexor hallucis longus inát, és m.peroneus brevis inát. Számításba jöhet még allografttal való pótlás, illetve szintetikus anyag használata.
A szakadt ínvégek közötti rést hegszövet tölti ki. A szerzők elgondolása szerint, ha ez a hegszövet alkalmas az ín pótlására, akkor elkerülhetjük más inak felhasználását, ezzel feláldozását az Achilles-ín pótláshoz. Elgondolásuk szerint a hegszövet képes átalakulni egy ínhoz hasonló reparatív szövetté krónikus Achilles-ín szakadt betegekben.
6 betegen próbálták ki ezt az eljárást. Preoperatívan pozitív Thompson teszt,
planatár flexiónal gyengült izomerő, sántítás,és az egylábon lábujjhegyre állás képtelensége jellemezte a betegeket. A műtét előtt MRI és szövettani vizsgálat is történt. A szakadástól eltelt átlagos idő 22 hét volt, az utánkövetés 31 hónapig tartott.
A műtét során az inat feltárták az izom-ín határtól az ín tapadásáig. A paratenon megnyitása után a szakadt végeg közti távolság átlagosan 3-5cm volt. Az ín proximális véget felpreparálása után lehúzták, a hegszövet középső harmadát kimetszették, úgy hogy 20-30 fokos plantárflexioban a két vég összeért. A végeket 2-es, fel nem szívódó fonallal 3cm hosszan Krackow varattal látták el, úgy hogy a varratból minimálisan 2cm-t az ínban helyeztek el. Ezután réteges zárás.
Postoperatív kezelés a következőkból állt. Térd alá érő gipszben 20 fokos plantár flexióban, nem terhelve 2 hétig, részleges terhelés ortézisben és gyógytorna a 3. héttől, teljes terhelés és lábujjhegyre állás a 7.héttől. Sportolás megkezdése 4-5 hónappal a műtét után.
Az operált betegek az utánkövetés végén nem sántítottak séta és lépcsőzés alatt, újra-szakadás nem volt, és a három sportoló a sérülés előtti aktivitási szinten tudta folytatni. Az egyetlen postoperatív szövődmény egy esetben jelentkező elhúzódó sebgyógyulás volt. Az operáció előtti és utáni AOFAS score között szignifikáns növekedés volt tapasztalható.
A szövettani leletek is megerősítik a szerzők véleményét, hogy alkalmas a hegszövet, hogy ín-szerű szövetet alkosson. Így ez az eljárás alkalmas, hogy sikeresen alkalmazzuk krónikus Achilles-ín szakadás műtéti megoldásában.


Nincsenek megjegyzések: