Stress Distribution in the Supraspinatus Tendon After Tendon Repair

The American Journal of Sports Medicine 35:542-546 (2007)
Suture Anchors Versus Transosseous Suture Fixation

Az artroszkópos rotator köpeny horgonyokkal történő rekonstrukció egyre népszerűbb minimál invazív eljárás, melyekkel hasonló vagy jobb eredményeket érhetünk el mint a hagyományos nyílt műtéttel. A műtét egyik nagy előnye, hogy a deltoideus eredését megkímélhetjük, a subacromiális decompressio során. Azonban az újraszakadások aránya magasabb ennél az eljárásnál, mint a hagyományos transosseális varrat technikával, különösen igaz ez a nagy masszív szakadásokra. Az újraszakadások megelőzésére sok sebész áttért a egysoros technikáról a dupla soros rögzítésre. Ez a tanulmány a feszültség eloszlást hasonlítja össze a három technikánál. A kísérletben számítógépes modellezést hívták segítségül. A "finite element (FE)" módszert széleskörben alkalmazzák feszültség eloszlás vizsgálatára különböző anyagoknál. Érdekes módszer lehet az emberi szöveteknél is. A horgony technikánál a tuberculum majusra rögzítették a supraspinatust, a transossealis varrat technikánál egy árkot képeztek a tuberculum majuson és abba rögzítették a supraspinatus véget. Mind a két horgonyzásos módszernél a feszültség a horgonytól a bursalis felszínig terjed, míg a transossealis modelnél nem tapasztaltak szignifikáns feszültség koncentrációt. A kapott eredmények alapján szimplánál biztonságosabb a dupla horgonysorral történő rögzítés. Érdekesség, hogy ez a tanulmány ellentmond az eddigi eredményeknek amik biztonságosabb rögzítési módszernek tartják a dupla horgonysort mint a transossealis rögzítést. Erre magyarázat lehet, hogy ezekben a tanulmányokban a transosseális varrattal történő rögzítés előtt nem képeztem árkot a ín végnek.
Összegzésként a szimpla soros és a dupla soros horgonnyal történő rotator köpeny rekonstrukciónál nagyobb feszültség ébred az ínban ami, a módszer hátránya a transossealis rögzítéshez képest.